November 11-e, Márton-nap, mely nem csak Magyarországon, de Európa szerte kedves és népszerű hagyományőrző ünnep.
Ezzel a nappal kezdetét veszi a bor készítésének időszaka, így remek alkalom a közösségek számára, hogy összegyűljenek, újbort kóstoljanak, és hagyományos Márton-napi lakomákon vegyenek részt.
Ez az ünnepünk Szent Mártonnak állít emléket, aki 316-ban (vagy 317-ben) született a Római Birodalom Pannónia tartományában, egy római tiszt fiaként. A legenda úgy tartja, hogy egy galliai városkapuban kéregető koldust megszánt, félbevágta köpenyét és a fázó koldusnak adta. Ezt követően álmában megjelent Jézus, aki az ő fél köpenyét viselte. Akit ugyanis szerencsétlen sorsú koldusnak hitt, valójában Krisztus volt. Ez elég volt a katonának, hogy megkeresztelkedjen és maga mögött hagyja a hadsereget. Térítő munkája során egészen a Dunántúlig eljutott. 359-ben Poitiers közelében telepedett le, hogy Hilarius püspök mellett lehessen. Turones (ma Tours) városának polgárai 371-ben püspökké választották. A legendák szerint azonban ez először nem volt ínyére, nem akart magas tisztséget betölteni az egyházban, ezért egy libaólban bújt el, ám a ludak hangos gágogása elárulta hollétét. A város mellett kolostort alapított, ami a középkorban Franciaország egyik vallási központja lett. Hívei és szerzetesei tiszteletétől övezve halt meg 397-ben. A hagyomány szerint november 8-án hunyt el és november 11-én temették el. Temetésének időpontja vált emléknapjává. Szent Márton a középkor egyik legnépszerűbb szentje volt. Ő lett az első olyan szent, aki nem mártírként halt meg. A Legenda Aurea a szent számos csodáját beszéli el, többek között gyógyításokat, halottak feltámasztását, az ördög legyőzését, a rablók megtérítését, vad kutyák megszelídítését. Védőszentként tisztelték többek között a koldusok, a katonák (gyalogosok és lovasok egyaránt), a ló- és lúdtartók, a szőlőművelők, a hordókészítő kádárok, segítségét kérték gyermekbetegségekben és orbánc vagy gennyes betegségek esetén. Franciaország védőszentjévé is vált Tours-i Szent Márton néven. A legenda szerint lóháton érkezett egy hideg novemberi éjszakán Szombathely városába, ahol egy helyi földművestől kért szállást éjszakára. A parasztember meleg étellel és kényelmes fekhellyel kínálta, melyért cserébe Márton megáldotta a szőlőültetvényét, mely azután csodálatosan bő terméseket hozott.
A hagyományok szerint ezen a napon lakomákat tartanak az emberek, melynek keretében megkóstolják az új bort, és libapecsenyét szolgálnak fel. A libasült a hiedelem szerint szerencsét és bőséget hoz a téli hónapokra. A gyerekek saját készítésű lámpásokkal vonulnak fel, a séta végén általában tábortűz mellett melegszenek a családok, finom falatok kíséretében. Ilyenkor szokták megáldani a szőlőhegyeket a következő évi bő termés reményében.
(Képek: Canva)
