Mit tudsz a karácsonyi hagyományokról? Teszteld le magad!
Hazánkban többnyire keresztény hagyományokon alapuló ünneplést tartanak az emberek karácsony tájékán. Fát díszítenek, adventi gyertyákat gyújtanak, ajándékoznak és együtt töltik szeretteikkel az ünnepeket. A keresztény hagyományi rituálékról azonban nem szoktak beszélni honnan is erednek. Íme pár pogány szokás, amit átvettek.
A karácsonyfa (Yule fa)
A hagyományok szerint karácsonyfát díszítenek az emberek karácsony előtt. Ez a hagyomány egy pogány, kelta eredetű szokás. A Yule szó az angolszász yula, azaz kerék szóból ered, ami a körforgást jelképezi. A jó és a rossz, a sötétség és világosság (napisten) harcát szimbolizálja, mivel Yule december 21. az év legrövidebb és legsötétebb napja. Yuletide ünnepét pedig december 20. és december 31. között ünneplik, 12 éjszakán át. Az észak kultúrákban és boszorkányhagyományokban egyaránt fontos ünnep ez. Ilyenkor hatalmas örömtűz körül táncolnak és Yule fát állítanak a kívánságok fáját, amit feldíszítenek és öröklétet, termékenységet és kívánságokat remélnek cserébe. Az élő fa szimbolizálja a fényt, amit a család piros gömbökkel, almával és különböző figurákkal (nap, csillag, szarvas és sasfigura) díszítenek fel, miközben kívánságokat mondanak el, majd ajándékoznak egymásnak.
A Yule Lads (karácsonyi csibészek) és félelmetes macskájuk
A legtöbbünk számára a legrosszabb dolog, amivel a Mikulás fenyegetett minket, az volt, hogy a zokninkba virgácsot tesz. Nem pontosan ez szerepel minden gyerek kívánságlistáján, de legalább nem egy nagyon rossz dolog. Nem így Izland gyermekei számára, akiknek az ünnepi szezon hagyományosan az egzisztenciális rettegés időszaka. Ennek az az oka, hogy ez az izlandi téli mítosz ahelyett, hogy egy kedves idős embertől származna, akit később a gyermekek védőszentjévé tettek, ott… trollokon alapul.
„Az izlandi Yule Lads (karácsonyi csibészek) nemigen hasonlít a világhírű Mikuláshoz” – magyarázza az Izlandi Nemzeti Múzeum, ahová évente mind a 13 legény ellátogat. „Eredeti szerepük az volt, hogy félelmet keltsenek a gyerekek szívében.”
Ez nem is lett volna nehéz: annak ellenére, hogy egy bandanévből a „Lads” szót tartalmazó kép a fejedben élhetett, ezek a srácok elég rémisztőek voltak annak idején. „A gyerekek széles körben tartottak tőlük hátborzongató és visszataszító viselkedésük miatt” – írta Richard Chapman, az izlandi kultúrával és turizmussal foglalkozó helyi idegenvezető. „Óriási, mocskos, intelligens lények voltak, egyformán humanoid és állati, akik csak az éjszakai órákban tudtak működni, ha a nap kőbe veti őket.
Még ezeknél a troll-megszállóknál is félelmetesebb volt azonban az anyjuk: egy rémisztő, gyerekevő óriásnő, Grýla. Lusta, semmirekellő harmadik férjének, Leppalúðinak köszönhetően érthetően nyűgös Grýla az otthona körüli városokban járja Dimmuborgir lávamezőit, és szemtelen gyerekeket keres, akiket a főztjébe beletehet, mint egy gonosz boszorkány. Mintha ez nem lenne elég rossz, ezen az ünnepi vadászaton kedvenc macskája, Jólakötturin segítette. Ó, tudjuk: egy kiscica nem hangzik túl ijesztően – de a Jólakötturin nem az. A gazdáihoz hasonlóan hatalmas és vérszomjas is, kedvenc csemegéje pedig: a gyerekek. És Grýlával ellentétben még csak nem is kell szemtelennek lenni ahhoz, hogy felkerüljön Jólakötturin étlapjára – csak egy kicsit kócosnak kell lenni. Jólakötturin „nem csak azokat keresi, akik rosszul viselkedtek. Boldogan zsákmányol minden gyereket, aki nem kapott új ruhát karácsonyra” – magyarázta Chapman. „A történetet… valószínűleg azért hozták létre, hogy a tél végére mindenki befejezze a szövését, kötését és varrását.”
Mára a Yule Lads, valamint gyilkos anyjuk és macskájuk némileg kikozmetikázott történet lett, a banda inkább családbarát gazemberek csoportja, semmint szörnyeteg vándorcsapata. Ahelyett, hogy szemtelen gyerekeket ennének, a Lads ma már inkább az ajtócsapkodásról és a joghurtlopásról ismert. A Yule Lads némi aggodalomra ad okot az izlandi hatóságok számára.1746-ban nyilvános rendeletet adtak ki, amely megtiltotta a szülőknek, hogy szörnyekkel és olyan ördögökkel ijesztgessék gyermekeiket, mint a Yule Lads. Akár ennek a rendeletnek, akár valami másnak köszönhető, a Yule Lads egyre jóindulatúbb lett. Az idő múlásával megszűntek az olyan dolgok, amik veszélyt jelentenének a gyerekek életére szerencsére.
Krampus
Németország, Ausztria és más alpesi nemzetek lakóinak megvannak a maguk rémisztő karácsonyi hagyományai – nem hagyhatják figyelmen kívül a vikingeket – Saint Nick félelmetes bizarr világbeli megfelelői, akiket úgy hívnak, mint Père Fouettard, Belsnickel vagy Knecht Ruprecht (mókás tény: a német Simpson családban a Mikulás kis segítőjét Knecht Ruprechtnek hívják). Van egy szörnyeteg, amely a többieket felülmúlja, és olyan híressé vált, hogy egy sor ünnepi filmet állítanak a tiszteletére. Így van – a juletidei horror nagy apjáról, Krampusról beszélünk. Félig kecske, félig démon, mind félelmetes, Krampus eredete a legjobb esetben is homályos. Egyes szakértők szerint a legenda megelőzte a kereszténységet, míg mások úgy vélik, hogy létrejötte szorosan összefügg a protestantizmus elterjedésével és az ellene való reakcióval a térségben. Szent Nickhez hasonlóan „Krampus is meglátogatta a gyerekeket, hogy megbüntesse őket” – magyarázza a History.com. „Az alpesi Ausztriában és Németország egyes részein ezt a napot Krampusnachtnak vagy „Krampus éjszakának” nevezték, amikor a felnőttek Krampusznak öltözhettek, hogy megijesztsék a gyerekeket otthonukban.
„A gyerekek is láthatták, amint Krampus fut az utcán egy Krampuslauf – szó szerint „Krampus futás” – közben” – folytatja. „Ha a Krampusnacht arra szolgált, hogy ráriasztsák a gyerekeket arra, hogy viselkedjenek, a Krampuslauf, amely nem egy adott naphoz kötődik, egy módja annak, hogy felnőtt férfiak elfújják a gőzt, miközben valószínűleg még mindig megijesztik a gyerekeket.”
Hogy mitől olyan ijesztő ez a kecskefiú? Nos, a Luciferi megjelenésétől eltekintve ez az ő modus operandija: légy rossz kisfiú, vagy kislány és Krampusz megfordul a házadban, és nyírfaágakkal korbácsol. Vagyis, ha jó kedve van – különben lehet, hogy csak egy zsákba tesz, elvisz a legközelebbi patakhoz, és megfullad. Más történetekben pedig a Krampus szemtelen gyerekeket eszik.
(Forrás: wikipédia.com, iflscience.com, moksa.hu
Képforrás: publicdomainpictures, pickpi, yourfriendinreykjavik)
