A tudósok újabb hasonlóságot fedeztek fel az ember és a főemlősök között – eszerint a majmokra ugyanúgy jellemző a játékos kötekedés, mint ránk.
Az orángutánok, bonobók, csimpánzok és a gorillák is ugyanúgy használják társas kapcsolataikban a humornak ezt a formáját, akárcsak az ember. Provokálnak, játékosan megijesztik, vagy meglepik egymást. Ebből a tudósok arra következtetnek, hogy a humor előfeltételei már több, mint 13 millió évvel ezelőtt kialakultak az emberi származási vonalban.
A kutatás alapteóriája az a megfigyelés volt, hogy az embercsecsemők már azelőtt képesek egymást, vagy szüleiket megviccelni, hogy beszélni tudnának. Mivel ez a viselkedésforma ilyen fiatal korban is tökéletesen kifejeződére jut, elkezdték megfigyelni, hogy felfedezhető-e esetleg a majmoknál is.
Kiderült, hogy mind a négy főemlős fajnál megfigyelhetőek a szándékos provokációra irányuló viselkedéselemek, melyekhez játékos viselkedést társítanak, ezzel téve egyértelművé, hogy az ugratás nem komoly, csak humornak szánják. Ez gyakran egymás bökdösésében, lökdösésében nyilvánul meg, vagy az orángutánok esetében – akiknek hosszabb a szőrzetük a többi fajhoz képest – előfordul egymás szőrének meghúzása is.
Az is megfigyelhető, hogy a majmok ezt a fajta játékok civakodást, ugratást csak akkor csinálják, amikor nyugalom van a környezetükben. Leggyakrabban tisztálkodás, pihenés, vagy gyűjtögetés közben fordul elő, és jellemzően a kezdeményező fél többször is megismétli a viccesnek vélt cselekvést, miközben várja a válaszreakciót a másik majomtól.
Komplexen most vizsgálták először a majmok viselkedését ebből a szempontból. A tudósok azonban nem állnak meg ennél az eredménynél, arra kíváncsiak, hogy más, intelligens és komplex szociális rendszerben élő állatfajoknál is előfordul-e. Amennyien arra az eredményre jutnak, hogy más fajok is játékosan ugratják egymást, az azt jelentené, hogy ez egy olyan viselkedésforma, mely fajtól függetlenül, önállóan képes fejlődni.
(Képek: Canva)
