Mindig akad egy újabb tuti tipp, szomszédasszonytól hallott praktika, melytől gyönyörű kertünk lesz. Összegyűjtöttünk néhányat ezek közül, melyek nem állták ki az idő próbáját.
A szárazságtűrő növényeket nem kell locsolni.
Nincs olyan növény, mely képes lenne teljesen víz nélkül életben maradni. Még a legszárazságtűrőbb növényeket is kell locsolni legalább az ültetés után egy évig, hogy megfelelően erős gyökérzetük alakulhasson ki. Ha elérik az egy éves kort, ezek a növények nagyjából képesek gondoskodni magukról. Ne feledjük azonban, hogy még a legkeményebb szárazságtűrő növények is profitálhatnak a mulcsozásból és a havi áztatásból a nyári forróság idején. A szárazságtűrő nem azt jelenti, hogy szárazságálló.
Az ültetéskor komposztot kell adni a növény gyökeréhez.
Még nemrégiben is úgy gondolták, hogy az ültetési lyukban lévő talaj gazdagítása komposzttal jó ötlet, hogy megkönnyítse a zsenge új gyökerek növekedését. De azóta bebizonyosodott, hogy ez több kárt okoz, mint hasznot. Ez azért van, mert a gyökerek hajlamosak a javított talajban maradni, amit a lyukba helyeznek, és nem ágaznak szét a környező talajba az Illinois-i Egyetem szakértői szerint.
Jobb megközelítés az, ha 1-2 ujjnyi komposztréteget helyezünk az új növény köré, miután feltöltöttük az ültetési lyukat ugyanazzal az őshonos talajjal, amelyet kiástunk. Kivéve, ha nehéz agyagos talajunk van, mert akkor komposzttal kell feljavítani a vízelvezetés javítása érdekében.
A virágosláda aljába helyezett kavicsok segítenek a vízelvezetésben.
Régebben bevett gyakorlat volt cserépdarabok vagy nagyobb kavicsok hozzáadása a cserépedények aljához vízelvezetéshez, de kiderült, hogy valójában pont ellenkező hatása van, és megakadályozza a víz könnyű kifolyását. Az alján vízelvezető nyílásokkal ellátott edény elegendő ahhoz, hogy a felesleges víz kifolyjon, így a gyökerek levegőzni tudnak.
A fenyőtű mulcs túl savassá teszi a talajt a növények számára.
A fenyőtüskék pH-ja valóban rendkívül alacsony (3,2-3,8) amikor leesnek a fáról (a semleges pH 7,0). Az Oregon Állami Egyetem szerint azonban a tűlevelek elkezdenek bomlani, amint elérik a talajt, és a talaj mikrobák semlegesítik a savasságot. Ha friss tűleveleket használunk mulcsként, a talaj pH-ja enyhén csökkenhet, amíg le nem bomlik, de ez nem elég ahhoz, hogy károsítsa a növényeket. A tűlevél jó mulcsanyag, amely elnyomja a gyomokat, megtartja a nedvességet, és lassan tápanyagokat ad a talajhoz, amikor lebomlik.
A forró, napsütéses napokon történő öntözés károsítja a növényeket.
A forró nyári napokon rendszeresen előfordulnak hirtelen záporok és a növények mégis megmaradnak. Ez a kerti mítosz abból a tényből eredhet, hogy ha forró napon öntözzük a növényeket, a víz elpárolog, és nem sok jut el a növény gyökereihez, hogy hidratálja. Ez azt jelenti, hogy a növény még akkor is hervadhat, ha rendszeresen öntözzük. Annak érdekében, hogy növényeink maximális nedvességet kapjanak, a legjobb, ha kora reggel vagy este öntözünk, amikor a nap hője csökkent.
Ha barna foltokat észlelünk a leveleken, valóban a víz lehet a hibás, de nem azért, mert felerősítette a napsugarakat, ahogy néhányan gondolják. Sok foltos levelet okozó gomba és baktérium akkor érzi jól magát, amikor a lombozat nedves lesz, de ennek semmi köze a napfényhez. Amennyire csak lehetséges, vigyázzunk, hogy a levelek ne legyenek vizesek öntözés közben a növénybetegségek elkerülése érdekében.
(Képek: Canva)
