„Who The F Did I Marry?” címen 50 részben meséli el a pillanatok alatt világhírűvé vált Reesa Teesa, hogy miként ismerkedett meg és házasodott össze egy patológiás hazudozóval.
A történetet az alabamai Reesa az első randevúval kezdi, majd részletesen, kronológiai sorrendben halad végig a történteken, és a hazugságokon, melyek a megismerkedésük első pillanatától keresztül szőtték a kapcsolatot. Ahogy később a férfi – Legion – családja is elmondta a nőnek, kiderült, hogy egyetlen szava sem igaz a férfinek, és ez hosszú évek óta így megy. Az azóta elhunyt szülők igyekeztek ugyan segíteni fiúkon, a nyugdíjas édesapa még dolgozni is visszament, hogy tudja fizetni Legion kezelési költségeit és gyógyszereit, ám a férfi rövid ideig volt csak hajlandó együttműködni, és egy idő után nem szedte be a gyógyszereit. Családjának nagy része nem tartja vele a kapcsolatot a folyamatos hazudozás miatt, természetesen Reesa-nak erről is mást mondott. Képes volt reggelente 30-45 perces telefonbeszélgetéseket imitálni fivérével, aki évek óta nem áll vele szóba.
De mi is az a patológiás hazudozás? Mitomániának is nevezik azt az állapotot, amikor az érintett személy számára mások megtévesztése napi rutinná válik. Ez vagy azért fordul elő, mert maga is elhiszi saját hazugságait, melyekben jellemzően jobb színben tünteti fel saját magát a valósnál, vagy tisztában van ugyan azzal, hogy hazudik, mégsem tudja abbahagyni, egyfajta kényszeres hazudozás alakul ki. Egyelőre a mitománia nem szerepel külön betegségként a pszichiátriai zavarok között, ezért tünetként értékelendő. Először 1891-ben jegyezte fel Anton Delbrueck német orvos, ő a pseudologia phantastica nevet adta ennek a jelenségnek, amikor betegei minden alapot nélkülöző történeteket adtak elő valóságként.
Mik a jelei a patológiás hazudozásnak? Amikor egy kapcsolat friss, legyen az romantikus, baráti vagy munkakapcsolat, a felek igyekeznek a legjobb arcukat mutatni a másik felé. Ez egy bizonyos szintig normális. A patológiás hazudozók azonban mindent bevetnek, hogy behálózzák kiszemeltjüket, ezért a nárcisztikus emberekhez hasonlóan nagyon gyakran az úgynevezett „love bombing”-hoz folyamodnak. Elhalmozzák a másikat ajándékokkal, bókokkal, pénzt és időt nem kímélve igyekeznek lenyűgözni az áldozatukat.
Első ránézésre átlagosnak tűnő emberek, átlagos életvitellel – ám amikor beszédbe elegyedünk velük, hamar „kiderül”, hogy valójában csak átmenetileg dolgoznak egy adott munkahelyen, és járnak középkategóriás autóval, hiszen szüleik milliárdosok, akik nagy pénzeket fordítanak nemzetközi szinten jótékonyságra, és éppen nem férnek hozzá lekötött vagyonukhoz, hogy kisegítsék bajba jutott gyermeküket, akit kiforgatott egy csaló – vagy a sátáni volt feleség/férj – a szintén milliárdokat érő cégéből. Ilyen és hasonló történetek tömkelegével állnak elő, de ha résen vagyunk, általában tetten érhető, hogy valami nem egészen stimmel.
Amikor mégis lebuknak egy-egy hazugsággal, és szembesítik őket ezzel – magyarázkodni kezdenek, ami hamar agresszív védekezésbe, és mérges vádaskodásba torkollik. Ugyanakkor abban az esetben, ha többször is előfordul, hogy a partnerük hazugságon éri őket, és kifejezésre juttatja mennyire bántó számára, hogy hazudnak neki, a patológiás hazudozó nem tanúsít megbánást, nem tudja felmérni, milyen károkat okoz viselkedésével a kapcsolatban és a másik emberben.
Az emberi kapcsolatok alapja a bizalom, nem egészséges bizalmatlanul, gyanakvással közelíteni a másik felé, csak azért, mert másoknak, vagy nekünk rossz tapasztalatunk volt korábban. Ugyanakkor, ahogy Reesa Teesa is megfogalmazta, a tanulság az, hogy „bízz, de mindig ellenőrizd a valóságot.”
(Képek: Canva)
