Ez aztán a jó kérdés! Fogadok, hogy aki hallott már egy Feldmár András interjút, az összes többit is hallani akarja.
Szerző: Oravecz Éva
A Kanadába elszármazott terapeuta olyan, mint egy pszichotikum, az ember csak issza-issza a szavait, és egyszercsak rájön, mintha rólam beszélne. Mégis, mi a pszichiáterek fenegyerekének titka, hogy még és még akarjuk őt?
A tabukat olyan magától értetődőn döntögeti, hogy meg sem kérdőjelezzük, igaza van-e. A rácsodálkozáson túl, rádöbbent, hogy jobb őszintének lenni, mint jónak, vagy, ha nemet akarsz mondani nemet mondj, ne igent, még akkor is, ha azt hiszed, akkor nem leszel jó ember.
Míg hallgatjuk az interjút, magunkban már döntést is hoztunk, hogy ezentúl tényleg hatalmunk lesz önmagunk felett, amit ő kedvesen mosolyogva figyelmünkbe ajánl. Rajta kívül ki merne egy olyan megbotránkoztató kijelentést tenni, hogy az anyám hülye volt, mert (majdnem) elhitette velem, hogy én hülye vagyok. Hát a Feldmár! Ráadásul többször, majd minden interjújában. És miért nem unjuk, miért nem legyintünk, miért nem féljük ezt a mondatot? Talán mert rájövünk, hogy igaza van, mert, majd mindannyiunk életében volt vagy van egy bántalmazó, egy érzelmi zsarnok, akit ignorálni, törölni kell, vagy kellene az életünkből. Szerencsére nem mindenki, vagy csak kevesek szenvedtek el éppen az édesanyjuktól maradandó sérülést, de akadt egy osztálytárs, egy haver, egy gonoszul ítélkező tanár, vagy éppen egykori szerelmünk, aki így vagy úgy sebet ejtett rajtunk, napjaink szóhasználatával abuzált.
Feldmár a hatalomról beszél, csak másként. A hatalomról saját magunk fölött, a döntésről, amit merjünk meghozni, mert ez maga a szabadság. Ennek persze ára van, az, hogy esetleg elveszítjük életünk addig szeretett, féltett, vagy éppencsak hozzánk közelállónak gondolt szereplőjét. A megszégyenítés, a bélyeg rásütése valakire az egyik legnagyobb bűn – mondja ő – amit elkövethet ember ember ellen. Mikor kezdődik? Rossz esetben sajnos nagyon is korán – a szobatisztasággal például. Mit állít Feldmár? Semmi különöst, annyit, hogy egyetlen 30 évest sem ismer, aki nem szobatiszta. Milyen igaz! De hogyan tanulja meg, ha nem bántják, nem mondják azt, hogy csúnya vagy, mert a bili mellé csináltál? Megtanulja! Ha megszégyenítik, azzal nem segítenek, megy az majd, ha ott lesz az ideje.
Feldmár provokál! Kedvesen terelget, saját életének jó és rossz tapasztalatain keresztül mutat utat. A példái hétköznapiak, éppen ezért mindenkihez szólnak. Bátorít, hogy ne félj attól, aki bánt, aki hatalmaskodik fölötted. Menekülj, ha máshová nem tudsz, a saját, belső világodba. Ha másként nem megy, ignoráld, ne végy tudomást arról, aki megpróbál megbélyegezni! Na, és itt a csavar: ha bebújtál a csigaházba, hogyan és ki tud onnan kicsalogatni? Sajnos, ott már csak egy orvos, egy terapeuta segíthet, akinek újra elhiszed, hogy a mosoly valódi, a jószándék segítő, elhiszed, hogy lehet téged szeretni, hogy mégiscsak értékes vagy, van kiút, és újra boldog lehetsz. Újra hatalmad van, hatalmad önmagad fölött, mert a szabadságot csak ez adja meg.
