A tudósok felfedezték az Amazonas legkorábbi és legnagyobb példáját a mezőgazdasági alapú városszerű településekre magasan az ecuadori Andok lábánál.
A halmok, terek, teraszok, utak és mezőgazdasági területek ezrei – amelyeket először tártak fel teljes terjedelmükben a légi lézerszkennelés során – szükségessé teszik annak újragondolását, hogy milyen összetett lehetett az Amazonas ősi civilizációja.
Az elmúlt évtizedben a fényérzékelés és távolságmérés (LIDAR) használata a régészetben jelentős felfedezésekhez vezetett a trópusi éghajlaton, ahol az ősi települések gyakran sűrű dzsungel alatt feküdtek. 2018-ban a kutatók közzétették a guatemalai maja települések maradványainak szkennelését, majd 2021-ben a mexikói olmék romokat, 2022-ben pedig a bolíviai Amazonas Casarabe helyszíneit, amelyekről kiderült, hogy nagyvárosi jellegű települések, amelyek tele vannak komplex infrastruktúrával. A LIDAR eltérően a radartól az ultraibolya, a látható vagy az infravörös tartományban működik.
A tudósok meggyőzően bizonyítják, hogy sokkal több ember élt ezeken a területeken, és hogy jelentősen megváltoztatták a tájat.
A régészek évtizedek óta látogatják az Upano-völgyet, egy termékeny medencét egy hatalmas vulkán lábánál az Andok keleti lábánál, hogy egy több száz ember alkotta halmot tárjanak fel, amelyeket a prehispán népek hagytak hátra. De 2015-ig Upanót még nem ábrázolták szisztematikusan, mint más, hasonló méretű mezoamerikai településeket északon.
Ezután az ecuadori kormány átvizsgálta a völgy egy 600 négyzetkilométeres szakaszát. Stéphen Rostain, a párizsi CNRS régésze a völgyben végzett több éves expedíciója alapján arra számított, hogy kiterjedt infrastruktúrát fog látni a szkennelések során. De még őt is meglepte az egykori létezés mértéke, amikor ő és kollégái elemezték a lidar adatait.
A fák lombkoronája alatt egy hatalmas, nagyjából 6000 halomból álló hálózat volt – egykor otthonok és közösségi terek -, amelyek 15 településbe csoportosultak, és bonyolult útrendszerrel kötötték össze őket. A lidar adataiból az is kiderült, hogy a települések közötti nyílt terek valójában mezőgazdasági területek voltak, amelyeket lecsapoltak olyan növények termesztésére, mint a kukorica, a bab, az édesburgonya és a yucca. A településeken belül a kutatók többszintű kerteket találtak, amelyek közelebb tartották az ételt.
Összességében az eredmények azt mutatják, hogy a völgy nem egyszerűen kis falvak sorozata volt, amelyeket utak kötöttek össze, hanem „teljesen ember által tervezett táj”, amelyet képzett várostervezők építettek. Több helyszín kormeghatározása azt sugallja, hogy a terület nagyjából 2000 évig lakott volt, Kr.e. 500 körül legalább öt különböző kulturális csoport által. A következő lépés annak kiszámítása lesz, hogy hány ember élhetett ott.
Az európaiak hódítása után túlnyomórészt az 1500-as években, sok őslakos népességet majdnem kiirtottak a betegségek. Ma az Amazonast érintetlen trópusi erdőnek tekintjük, de a valóságban ez egy elhagyatott kert.
(Képek: The Associated Press)
